Olvasási idő: 5 perc
Zsófi (nevét megváltoztattam) azzal keresett meg, hogy már napok, sőt hetek óta emészti magát, mert nem tudja, hogy mit döntsön folyamatban lévő új építésű ingatlana megvásárlása kapcsán. Csak úgy folyt ki belőle érzés és gondolat, majd a végén a kétségbeesett lehetséges megoldás: „Bukjam be inkább a foglalót?” De kezdjük az elején.
Zsófi megérkezik
Zsófin már közeledésekor látszódott, hogy valami rágja belülről: az egész lénye gondterhes volt, bár kérdezett tőlem, érződött, hogy nem tud figyelni a válaszra. Ilyenkor szoktam visszajelzést adni, hogy úgy látom valami nagyon foglalkoztatja. Majd teret, időt, figyelmet és ami a legfontosabb, teljes nyitottságot, elfogadást adtam neki.
Mint egy varázsütésre kinyílt a csap, és csak folytak belőle a gondolatok és érzések kusza összevisszaságban. Belekeverve férjet, múltat, félelmet, gazdaságot, jövőt, gyereket, szép lakást, pénzügyi bizonytalanságot. És persze a látható szorongást.
Én pedig hagytam, hogy zúduljon ez az áradat, legyen meg a megkönnyebbülés. Miközben próbáltam az elkapott mozaik darabkákat egy képpé összerendezni magamban.
Kiindulási helyzet tisztázása
Várakozásomnak megfelelően mikor minden szó, minden érzés és gondolat ki tudott jönni egy általam adott biztonságos közegben, Zsófi megnyugodott és megkönnyebbült. A marcangoló kétség a döntés igen energiafelemésztő állapot. Ám itt már Zsófi is készen állt arra, hogy rendszerbe fogjuk a helyzetüket.
Átvezetésként összefoglaltam, hogy mit tudtam az előző monológjából összerakni: mi a kiindulási helyzet, milyen érzések, gondolatok vannak most benne, és mire keresi a választ. Természetesen kiegészítette, és én is pontosító kérdéseket tettem fel, hogy mindketten pontosan lássunk.
Íme a kiindulás: 2022 tavaszán leszerződtek egy újépítésű lakásra, ami a kedvenc, szeretett környékükön van, ahol nagyon szeretnének lakni. A lakás az elképzeléseiknek megfelelő szinte mindenben: kis kert, nagy terasz, három szoba, életstílusuknak megfelelő alaprajz, ráadásul egy mutatós társasházban, tulajdonképpen reális, vállalható áron. Kevés gondolkodás után leszerződtek a lakásra, és kifizették a vállalt 10% foglalót.
Zavar a folyamatban
A szinte idillikus állapotot, a néhány hónapos várakozás izgatottságát azonban 2022 nyár végére, mindössze 2 hónappal a várható átadás előtt súlyos hírek zavarták meg. Jó tipp lenne, hogy valamilyen nem várt családi esemény történt, akár lehetett is volna, de most nem ez volt a helyzet. Inflációról, gazdasági recesszióról, romló kilátásokról és várható csődökről szólt egyre több beszélgetés. A félelmetes viharfelhőkről nem is szólva, amit a média nagy ecsetje festett mindannyiunk fejünk fölé.
Csoda, hogy kétségek, félelmek gyötrik az embert ilyen környezetben, amikor vagyona nagy részéről készül dönteni? Amikor 20 évre készül eladósodni felelősen a következő ingatlan megvásárlásánál?
Ha engem kérdezel, szerintem teljesen normális, hogy megremegünk ilyenkor. Nagyon büszke vagyok Zsófira, hogy relatíve hamar jött hozzám, rengeteg időt és energiát hagyva meg magára, a munkájára, családjára.
Tetszik? Akkor légy rendszeres olvasóm. Iratkozz fel hírlevelemre!
Jövőképek
Tisztázó kérdések segítségével egyértelműsítettük mindkettőnk számára, hogy neki és családjának mi a preferenciája, hogy érzik magukat a mostani lakásban, mi történne, hogyan éreznék magukat, ha maradnának a mostani lakhelyükön. Kiderült, hogy nem szeretnek már igazán ott lakni, praktikus lenne most költözni a gyerek jövőbeni iskoláztatása miatt, illetve mindenképp új építésűt szeretnének, mert a használttal megjárták.
„De talán 1-2 évet még azért tudunk várni.”
Ez volt az a mondat, amikor úgy éreztem, mesélnem kell az ingatlanfejlesztők szemszögéről és gondolkodásmódjáról, mert akkor lesz teljes az ő képe is. A nagy ingatlanfejlesztők 2022 tavaszán már nem indították el az eredetileg akkorra betervezett projektjeiket, hanem kivárás álláspontjára helyezkedtek. Követte őket számos kisebb is. A gazdasági kilátások, az emelkedő kamatlábak és infláció, a megállíthatatlanul növekedőnek tűnő kivitelezési árak láttán hozták meg a döntéseiket (többek között). Semmilyen hír nem volt beszélgetésünk idején arról, hogy változna ez az álláspont. Vagyis várhatóan lényegesen kevesebb fejlesztő lesz az, aki vállalja az építkezést és annak kockázatát a következő időszakban.
Egy társasház építése 1,5-2 év. Vagyis a Zsófiék által megfogalmazott türelmi idő végén, 1-2 év múlva egy lényegesen szűkebb kínálat lesz elérhető a piacon. Az ingatlanok eladási ára várhatóan növekedni fog, hiszen a fejlesztő költségei növekedni fognak, és nyilván ezeket érvényesíteni szeretné az árában. Ráadásul bizonytalan, hogy akkor milyen %-on lehet majd hitelt kapni.
A kirajzolódó két út
Zsófi tehát immár ott ült nyugodtan egy letisztázott élethelyzettel, a pontosított igényeikkel, valamint az ingatlanpiac másik szereplőjének várható viselkedésének ismeretével.
Gyakorlatilag innen már ő maga is meg tudta fogalmazni a választható két útját:
- Most megveszik álmaik ingatlanát, a szeretett környéken a már leszerződött áron és egy ismert kamatlábú hitellel, amit – ismerve bevételeiket – várhatóan megterhelés nélkül ki tudnak majd fizetni – nyilván, ha megmarad az állásuk. És a csúszásokat is figyelembe véve év végére már be is költözhetnek. Vagy
- Most elbukják a 10% foglalót. Nincs rajtuk a hitelfizetés terhe, ám maradnak a nem annyira kedvelt környéken és kicsi lakásban. Majd 1-2 év múlva, mikor már tényleg költözniük kell, akkor szűkebb kínálatból egy esetlegesen nem olyan jó környéken, egy valamilyen elrendezésű lakást, várhatóan drágábban vegyenek meg. Vagy pedig egy másik használt lakást kutassanak fel, amit ugye fentebb tisztáztunk, hogy nagyon nem szeretnének.
Egy bólintással jeleztem, hogy tökéletes az összefoglalója, én is így látom a mostani döntési helyzetüket.
Döntés = feloldozás
Zsófi mélyen belélegzett, majd lassan ki. Teret, időt és csendet adtam neki, hogy megérkezzen teljesen a fent leírt két út lehetősége, képe. Hogy megfontoljon, mérlegeljen, hiszen nem egy mindennapi rutin döntésről volt most szó.
„Szerintem itt nincs miről dönteni. Ezek alapján megyünk tovább az elindított folyamattal.” mondta mindezt nyugodtan, immár tudatosan és felkészülten. Nyoma sem volt már a megérkezéskori szétszórtságnak és kuszaságnak.
Visszajeleztem neki, hogy úgy érzem, nyugvópontra talált a kérdésben. Javasoltam és kértem, hogy beszéljék át a férjével is a helyzetet, a tőlem kapott információkat, és együtt hozzák meg a végleges családi döntést. (Természetesen kérdés esetén álltam a rendelkezésükre ebben a fázisban is.)
Búcsúnkat követően Zsófi nyugodtan, könnyedén távozott ruganyos lépteivel.
6 héttel később
Zsófit körülbelül 6 héttel később megkérdeztem, hogy mi lett a végleges döntés. Gyorsan megtudtam, hogy mentek tovább a folyamattal, megveszik ezt a már annyira megszeretett lakást. Majd ezt követően Zsófi kifejezte háláját, hogy megszabadítottam a kétségektől, a gyötrő gondolatoktól. Ő akkor, az egy órás beszélgetésünk során döntésre jutott, és utána egy percig sem emésztette magát ez miatt. Sőt nyugodt és izgatott a várható új otthonuk kapcsán.
Megtiszteltetés számomra, hogy ott lehetek támogatóként ilyen fontos, hosszú távra kiható döntések születésénél.
Számodra is elérhető
Egyéni coaching alkalmaimon, ahogy fentebb Zsófinál is, csak rád, rátok figyelek. A közös munkánk várhatóan a fentihez hasonló lesz, mégis más: hiszen itt a ti egyedi élethelyzetetek, igényeitek és lehetőségeitek lesz a fókuszban. Ami biztosan hasonló lesz az az empatikus hozzáállásom, piaci tudásom, lényeglátásom és rendszerező gondolkodásmódom.
