Olvasási idő: 7 perc
A gyerek felvételt nyert az egyetemre – hatalmas mérföldkő, óriási büszkeség. És persze sok szülő ilyenkor nemcsak a beiratkozást, de a lakhatást is szeretné biztos kezekben tudni. Sokan úgy döntenek: inkább lakást vesznek, mintsem évekig albérletre fizessenek. Ez teljesen érthető – de mint minden nagy pénzügyi döntésnél, itt is rengeteg buktató van.
Az alábbiakban összegyűjtöttem azokat a leggyakoribb hibákat, amelyeket az elmúlt években láttam, amikor szülők egyetemi városban vásároltak lakást a gyermeküknek. Ha csak néhányat sikerül elkerülni, máris rengeteget nyertél.
Szeretnéd a hibák mellett a várható költségeket is megismerni? Akkor neked szól a 14 költségtételt bemutató blogcikkem, melyekre számíthatsz az ingatlanvásárlás során.
1. Saját igényeinek megfelelő lakást keres
Ez az egyik leggyakoribb hiba. Egy szülő gyakran abból indul ki, ő mit tartana kényelmesnek, szépnek, élhetőnek, röviden „megfelelőnek”. Igen ám, de a gyereknek – gyakorlatilag biztosan teljesen – más szempontjai vannak – és szinte biztos, hogy nem ugyanaz a prioritás.
Engedd el a gondolatot, hogy te hol tudnál élni. Hidd le, hogy ami számodra esetleg élhetetlen, az a gyerekednek megfelelő. Gondolj csak bele, hogy mennyire más szálláshelyet választasz te, mint a gyereked utazásnál. Körülbelül ekkora különbség van a mindennapi lakhatás terén is. Egészen más a számára élhetetlen, tökéletes, jó, mint neked.
Azt javaslom, hogy üljetek le, és beszéljétek át, hogy kinek mi a fontos a lakhelyével kapcsolatban, ő mit szeretne mindenképp, mi az, ami neki belefér. Figyelem: nem azt mondom, hogy a te szempontjaid egyáltalán ne jelenjenek meg, mert biztosan van olyan, amire a gyereked nem gondol. Azt ajánlom, hogy legyen párbeszéd, és ne nélküle dönts. (Ha nyitott az ilyen irányú beszélgetésre…)
2. Túlgondolják az „első lakás örökre” narratívát
Sokan úgy vesznek lakást, mintha az a gyermek első és utolsó ingatlana lenne, aminek megfelelően túlgondolják, túlstresszelik a vásárlást. (A te családodban is az a hiedelem, hogy “ingatlant nem adunk el”?)
Az a rossz (vagy jó?) hírem van, hogy a mai fiatalok ennél sokkal rugalmasabbak: simán lehet, hogy három év múlva külföldre megy tanulni, dolgozni, esetleg a barátnővel albérletbe megy. Vagy otthagyja egy év múlva az egyetemet, és inkább máshol mást kezd el tanulni…
Röviden azt javaslom, hogy most a jelenlegi célra optimalizálj, ne egy egész életre.
3. Közlekedést nem ismerik, illetve más a normájuk, mint ami a nagyvárosban normális
Sok szülő teljesen máshogy gondolkodik a távolságról, mint a városban élő fiatalok. Az, hogy valami „csak 10 perc autóval” vidéken teljesen normális – de egy egyetemi nagyvárosban a legtöbb hallgatónak nincs autója, így az „elérhetőség” teljesen mást jelent. Mind térben, mind időben nézve.
A gyerek nem autóval fog iskolába járni, hanem gyalog, biciklivel vagy tömegközlekedéssel – esetleg éjfélkor gyalog hazasétálva, hazabuszozva. Ezért is fontos pontosan megnézni, mennyire van közel a lakás az egyetemhez, a belvároshoz, egyáltalán: az élethez. És fogadd el az aktuális város normáit.
Ha megengedsz egy személyes példát: Kecskeméten nőttem fel, ahol maximum 15 perc biciklizés alatt kb minden elérhető volt. Ezek után nagyon nehezemre esett átállni a budapesti normára egyetemista koromban, amikor a “30 perc tömegközlekedéssel” közelinek minősült. (Képzeld el az elborzadásomat, amikor kiderült, hogy valaki városon belül 1 órát utazik csak az egyik irányba, hogy bejusson az egyetemre, és ezt normálisnak tartotta…)
4. Rossz lokációban veszik meg a lakást
Elsőre logikusnak tűnhet: az egyetem a város szélén van, vegyük közel hozzá a lakást. Igen ám, de ez vajon hosszú távon is jó döntés? Mi van, ha a gyerek szakot vált? Mi van, ha az egyetem csak pár év, de a lakásba utána albérlőket szeretnétek? Mi van, ha elege lesz a gyereknek abból, hogy a város nyújtotta életet egyszerűen nem éri el, vagy nagyon korán haza kell indulnia, hogy “értelmes” tömegközlekedési eszközzel haza tudjon menni?
A város peremén lévő lakások gyakran nehezebben adhatók ki, kevesebb az érdeklődő, gyengébb az infrastruktúra, és később nehezebb lehet értékesíteni is. Egy jól megválasztott belsőbb lokáció, ahonnan könnyen ki lehet jutni az egyetemre, hosszú távon sokkal többet érhet.
A fentieknél kacifántosabb a szituáció, ha nem jó (vagyis biztonságos, közkedvelt) környéken választjátok ki a lakást. Ami sokszor igen vonzó árú a város többi opciójához képest. Általános javaslatom, hogy mindig sétáljatok legalább 10-15 percet a kiválasztott környéken, és figyeljétek meg az embereket, autókat, házakat, és leginkább magatokat, hogy miként érzitek ott magatokat.
Tetszik? Akkor légy rendszeres olvasóm. Iratkozz fel hírlevelemre!
5. Éjszakai hazajutás megoldatlansága
Az egyetemi élet nem 8-tól 4-ig tart. Csoportmunkák, közös projektek, esti tanulások és persze a bulik is hozzátartoznak az egyetemisták mindennapjaihoz. Sok szülő ezt elfelejti, és olyan helyet választ, ahova éjjel nehéz vagy veszélyes hazajutni.
Hiába van a lakás nappal 20 percre az egyetemtől, ha este 10 után már nem jár busz, vagy gyalog sötét, kihalt utcákon kell végigmenni. Egy rossz közlekedésű környék nemcsak megnehezíti a gyerek életét, de hosszú távon akár veszélyt is jelenthet. (Mert ugye ki akarna vagy éppen tudna kimaradni az éjszakába nyúló programokból a többiekkel?)
6. Túl nagyot vesznek
„Majd jó lesz a kisebbiknek is”, „Ez lesz az első közös otthonuk a párjával” “Össze tud így költözni a legjobb barátjával” – ezek a szülői gondolatok sokszor túl optimisták. Az élet viszont ritkán alakul pont úgy, ahogy eltervezzük. Pláne egy ilyen sok változást hozó időszakban.
A nagyobb lakás ára magasabb, a fenntartása is költségesebb, és sokszor a plusz szoba csak fejtörést jelent. A szülők pedig közben fizetik a törlesztőt – akár szinte erőn felül.
Több családdal találkoztam már, akik utólag belátták: egy kisebb, egyszerűbb, de kiemelkedő lokációban lévő könnyen kiadható lakás bölcsebb választás lett volna.
7. Rögtön a gyerek nevére venni a lakást
Ez egy kényes, de fontos pont. Sok szülő úgy érzi, ezzel „rendezik a jövőjét” – és rögtön a gyermek nevére vásárolják az ingatlant. Csakhogy ennek jelentős következményei is lehetnek.
Mi van, ha szükségetek lenne arra pénzre, és ti el akarjátok adni a lakást, de a gyerek nem? Vagy ha igen, akkor megtartja a pénzt? Vagy ha a gyerek fiatalon házasodik, és később válás lesz? Vagy a jóváhagyásotok nélkül eladja a lakást, és feléli?
Láttam már több példát, amikor a gyerek nem érezte és nem kezelte sajátjaként az ingatlant, csupán technikai kérdésnek tekintette ő is, hogy az ő nevén van. De láttam olyat is, hogy a gyerek megmondta a szülőjének, hogy csinál, amit akar, ő nem adja el a lakást, szüksége van az abból érkező bérleti díjra…
Mindenképp gondoljátok végig ezt a döntést, beszéljetek jogásszal, és ne féljetek a számotokra ijesztő és sokkoló forgatókönyveket is végigvenni.
8. Kapkodva döntenek, mert mindjárt elkezdődik az iskola
A nyár vége felé közeleg az egyetemkezdés, és jön a pánik: „Gyorsan kell valami, bármi, mert a szeptemberi kezdés előtt már költözni kell!” Ez a nyomás sajnos gyakran vezet rossz kompromisszumokhoz: túl drága lakás, rossz elosztás, gyenge állapot, rossz környék, vagy éppen instabil anyagi helyzetű társasház.
Ilyenkor sokkal jobb stratégiát jelenthet átmenetileg bérelni, és csak utána megvenni valamit, amikor már nyugodtabban és alaposabban tudtok dönteni, illetve jobban megismertétek az adott várost.
9. Túl hamar kezdenek el keresni - akár évekkel korábban…
A másik véglet. Néhány család már a középiskola elején elkezd lakást nézni (esetleg még korábban), „úgyis kelleni fog”. Csakhogy az élet közbeszól: a gyerek meggondolja magát, más városba (vagy országba) megy, vagy más pályát választ.
Aztán ott a lakás, amit nem tudtok használni – és egy félresikerült befektetés lesz belőle. Ha még nincs konkrét terv vagy felvételi, érdemesebb kivárni, mint belevágni valami bizonytalanba.
10. Túlzott érzelmi döntés – „Ez a lakás annyira tetszik a lányomnak!”
Teljesen megértem, ha öröm nézni, ahogy csillog a szeme egy szép lakásnál. De egy ingatlan nem ruhadarab, amit csak az alapján választunk, hogy mennyire áll jól vagy mennyire tetszik.
Lehet, hogy a gyerek beleszeret a kilátásba vagy a cuki tapétába – de vajon mennyire praktikus, fenntartható, jó befektetés? Milyen a környék, a társasház? Hogy lehet eljutni az egyetemre? Mennyire tartja az értékét a lakás?
Szülőként a te dolgod az érzelmi szűrő helyett/mellett a józan ész: legyen szép is, de még inkább legyen jól használható, negatív meglepetésektől mentes.
+1. Nem gondolnak rá, hogy a gyerek inkább kollégiumba költözne vagy albérletet akar
Ez a „+1 pont” nem is annyira plusz – sokkal inkább alap. Rengeteg családban úgy születik döntés a lakásvásárlásról, hogy a gyereket meg sem kérdezték igazán. Nem formálisan, hanem mélyen, őszintén.
Lehet, hogy ő pont azt szeretné, ha kollégiumban élhetne a barátaival. Vagy inkább egy laza albérletet választana, több szabadsággal.
Egy lakás hosszú távú döntés – ne hozd meg anélkül, hogy nem beszélted át a gyerekeddel az ő igényeit, elképzeléseit.
Elkerülnéd a tipikus csapdákat, amik az ingatlanvásárlükra "várnak"?
Volt olyan, ami igazán megszólított? Akár azzal, hogy felháborodtál, és elutasító voltál az írtakkal? Akkor azokat mindenképp érdemes újból elővenned, és családi közegben átbeszélnetek.
Azt javaslom, hogy ne is álljatok is itt meg, mert van további 33 tipikus csapda, amit szintén jobb előre megismerni, és tudatosan elkerülni, mint utólag bánkódni (és fizetni).
Ha most azt gondolod, hogy „Ó, vettünk már ingatlant, és az is rendben volt”, megértelek, és teljesen logikus ez a gondolatmenet. Ugyanakkor elég jó esély van rá, hogy sok-sok évvel ezelőtt volt az a vásárlás, azaz már halványultak az emlékek, másrészről számos csapda van még, amivel egyszerűen nem tudtatok találkozni a saját 1-2-3 ingatlan megvásásrlása során.
Minimalizáld a kockázatokat, menj biztosra! Kerüld el a tipikus csapdákat, és légy jelen felkészülten, tudatosan az ingatlanvásárlás teljes folyamatán, hogy ne tudjanak átverni, ne pocsékolj el hónapokat az életedből, és ne kerülj bele jogi útvesztőbe. Ismerd meg az „Így NE rontsd el az ingatlanvásárlást! 33+3 rejtett csapda, amibe ne lépj bele – Gyakorlati tippek ingatlanvásárlóknak a buktatók elkerülésére” a gyakorlati útmutató részleteit!
“Nagyon jól összerakott lista! Sok olyan aspektus volt benne, ami magamtól eszembe sem jutott volna. Részletesebb és gyakorlatiasabb, mint amire számítottam. Mindenkinek hasznos, aki tudatosabban szeretne ingatlant vásárolni.” / O. Zsófi, kinőtték a lakást
